Gyorsan telik az idő…Már egy hónapja itt vagyunk, és nekem nincsen honvágyam. Kicsit sem.  Jó itt lenni.

Ittlétem alatt felfigyeltem pár dologra, ami számomra furcsa, érdekes. (Bár többször furcsa)

Először az emberekről.

Nem túlsúlyosak. Az összes nő, akit láttam vékony. Jó nekik. Gondolom a táplálkozásukból fakad. Persze ez tök jó, így kéne otthon is. Rengetek zöldséget esznek, és nem az a cél, hogy pukkadásig egyék magukat. Eddig én is kb. kétszer álltam fel úgy az asztaltól, hogy hhúú most aztán több nem fér belém. De jobb érzés a kellemes jóllakottság, mint a nembírokmozdulniannyitettem állapot. 

A nők nem csak vékonyak, de jól öltözöttek is. Van stílusok, legalábbis magyar szemmel. És nem öltöznek kihívóan. Mély dekoltázst nem láttam eddig, talán csak egyszer, valószínűleg ő sem francia volt.

Ugyanakkor lehet, hogy jól öltöznek és nem mutogatják magukat a francia nők, de anyaként a többség megbukik a szememben. Egy itt élő magyar lány (vagyis már nem, múlt héten költözött haza) mesélt nekem a francia nőkről. Ő volt au-pair is, tehát közelről figyelhette a francia nőket. A francia nők inkább azért szülnek gyereket, mert társadalmi elvárás, így akár háromnak is életet adnak, csak aztán nem foglalkoznak velük eleget, hanem a karrierüket építik. Elkezdtem figyelni az anyákat. Villamoson, utcán, bevásárlóközpontban. Egyik nap volt időm bolyongani az egyik nagy központban. A gyerekordítás alapzaj. Minden gyerek ordított, vagy hisztizett, az anyukák meg nagy ívben  tojtak rájuk. Az egyik eset kicsit ledöbbentett. Álltam a kasszánál, mögöttem egy anyuka jó sok ruhával, ordító gyerekkel babakocsiban. (Nem a fekvőben, hanem az ülő típusúban, nem tudom mi a neve. Lényeg, hogy egy könnyebb szerkezet.) Gondolom az anyukának nehezére esett fognia  sok ruhát, mert rátette a babakocsira a két fogója közé. Elengedte a babakocsit és az bizony hátra is esett a súlytól. Szegény kicsinek jó nagyot dübbent a feje. Persze még jobban elkezdett ordítani, erre az anyuka mit csinál? Mivel sokan odafordultak, hogy mi volt ez a dübbenés, kínosan elkezdett vihorászni. Még véletlenül sem a gyereket kezdte el vigasztalni. Durva volt látni, hogy mennyire nem érdekli.

Nekem nagyon hiányzik, hogy nincsen felvágott. Vagyis van. Előre csomagolt, jó drágán. (mármint nekem drága). A franciák reggelire nem esznek sósat, inkább édeset. Szendvicset meg nem tudom, hogy mennyire esznek. Büfékben azért láttam bagett szendvicseket, de azok irtózatosan drágák. Szóval szendvicset több, mint 3 hete ettem. Ez azért hiányzik.

Viszont óriási a joghurt választék. Kár, hogy nem rajongok érte annyira. No mega sajtválaszték is óriási. Bár ez nem olcsó. Múltkor 30 dkg ementálit vettem majdnem 1000ft-ért. Nem tudom pontosan, hogy otthon mennyibe kerül, de biztos nem ennyibe.

Szerencsére virsli van, és nem is rossz, így azt szoktam reggelizni. Meg néha lekváros bagettet, kekszet. Sok kekszet eszünk mióta itt vagyunk. Ez az én szempontomból nem túl jó, mert mindig van valami nassi, ami meg ugye nem tesz jót a kilóimnak. J

Az forgalmasabb helyeken szinte minden sarkon van egy gyógyszertár. De itt nem olyan, mint otthon, inkább drogéria szerű. Minden szépen ki van pakolva a polcokra. (Gondolom a receptes gyógyszerek nem.)

Volt még több dolog is, de most nem jut eszembe. Majd legközelebb.