HTML

Irány Lyon!

Kaland és viszontagság francia-földön.

Képek

Bicók

Friss topikok

  • Ancsusz: Igen valoban nagy volt a tomeg. Bar talan hetfon mar nem annyira, mint az elozo napokon. (2008.12.10. 20:46) Fete des Lumieres
  • baktiz.blogspot.com: Jeeee! Tokaj! Imádnám! (2008.11.18. 03:32) Kirándulás
  • eszpee: Na én Lyonban lakom, és erről le is maradtam. :( Hol lesz ez a borvásár? Tudsz egy weboldalt küld... (2008.10.27. 18:45) Érzések és élmények
  • Fredy6: Udv! En januar ota vagyok franciaban, 3honapja Lyonban. Ha gondolod osszefuthatunk, dobj egy mailt... (2008.10.03. 15:29) Furcsaságok
  • Zooolik: Hali! Örülök, hogy megvagytok és valahogy alakulnak a dolgaitok. :) Látogassatok el hozzám is: eg... (2008.09.28. 11:41) Salon de velo

Linkblog

2008.09.12. 22:09 lyoni magyar

Stop

A stoppolás kaland. Kihívás. Szerencsejáték. Tudni kell játszani. Kiválasztani a megfelelő helyet, ahol könnyen meg tudnak állni, mosolyogni, bizalmat sugározni. Mindezt úgy, hogy az autósok tizedmásodpercek alatt döntik el, hogy megállnak-e vagy tovább hajtanak.

Franciaországban korábbi kintlétem alkalmával is stoppoltam már, és szinte csak pozitív tapasztalataim voltak. Nem kell órákig az út mellett szobrozni, ha felvesznek kedvesek, érdeklődnek, hogy honnan jövünk, mit csinálunk itt etc. Vett már fel nagymama, 20-as éveiben járó nő, 50 év körüli melós és 30-as üzletember is. A közös bennük a nyíltság és a bizalom, hisz egy vadidegennel osztják meg az idejüket, autójukat. Persze néha van az ellenkezőjére is példa. Felvesznek és az út végéig hozzám sem szólnak. Ilyenkor kicsit kényelmetlenül érzem magam, nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Szerencsére ez a ritkább.

Ma mindkét típushoz volt szerencsénk. Első utitársunk nem sokat beszélt, így a 10 km-es út feszengve, csendben telt. A második sofőr egy algériai származású francia volt. Nagyon közvetlen érdeklődő volt, kérdezősködött, beszélgettünk Magyarországról, Franciaországról, politikáról és mindennapokról. Tipikusan az az ember, akivel le lehet ülni egy korsó sör, vagy egy pohár jóféle Beaujolais mellé, és megbeszélni az élet kisebb-nagyobb dolgait. Bátorított, hogy tartsunk ki, csak az eleje nehéz, utána minden menni fog. Szeretném hinni, hogy így lesz. Mikor 15 perc múlva kiszálltam a kocsiból, szomorú voltam, hogy ilyen hamar megérkeztünk. Talán soha többet nem találkozunk, lehet hogy két nap múlva újra fölvesz minket, nem lehet tudni. De sokáig emlékezni fogok erre az útra...

Egy egy ilyen rövid utazás, egy egy rövid kis történet. Mint Örkény egypercesei. Nincs eleje és nincs vége. Azaz mégis... Az eleje a vége, és a vége az eleje. Sorsok, emberek, röpke közös pillanatok jönnek és mennek. Majd egy ajtócsapódás, és az élet megy tovább.

Szólj hozzá!

Címkék: utazás franciaország lyon stoppolás


A bejegyzés trackback címe:

https://iranylyon.blog.hu/api/trackback/id/tr20660998

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
>
süti beállítások módosítása