Kezdenek egyenesbe jönni a dolgok. Végre sikerült beiratkoznom, tisztáznom, hogy mely előadásokat szeretném hallgatni. Már csak az van hátra, hogy hétfőn megcsináltassam a diákigazolványomat, illetve fel kell iratkoznom a francia nyelvórára. :) Na ez lesz érdekes :D. No meg a lakáskeresés. Ez nehezebb lesz, de nagyon bízom benne, hogy találunk valami helyes zugot.
Ma (szombat) megismerkedtem a többi erasmus-os diákkal egy kis városnézés keretében. A csoport nagy százaléka német. Szerencsére ők olyan népség, hogy tudnak több nyelven, így tudok velük kommunikálni angolul. Bár még nem nagyon merek. Persze tudom, hogy erőltetni kell és azon is vagyok, de van bennem egy gát, ami nem hagyja, hogy mondjam, mégha rosszul is. De majd belejövök.
Lyon. Még csak egy hete vagyok itt, de nagyon tetszik. Minden. Az emberek. A nyelv. Ahogy élnek. Az ételek. Az italok. Az utcakép.
Itt minden más, mint otthon. Ez persze így természetes és így jó.
Ami számomra nagyon furcsa, hogy a gyalogosok fittyet hánynak a közlekedési lámpákra. Ha nem jön autó simán átmennek a piros lámpán. Ha mégis jön autó, az megáll, habár neki szabad az út. Bár állítólag sok embert ütnek el. Nem csoda. Persze mi is átmegyünk a piroson, hiszen ahogy a mondás is tartja; Rómában élj úgy, mint a rómaiak. Na ezt tesszük mi is:) Átmegyünk a piroson. Bár ilyenkor mindig megjegyzem, hogy drága a sürgősségi ellátás, így talán még sem kellene ugrálnunk.
A városban nagyon sokan közlekednek biciklivel és sok bicikliút hálózza be a várost. Na de ez Pít területe, majd ír erről ő :).
Ha jobban megismertem Lyon-t, fogok róla egy hosszabb posztot írni. :)
Az ételek. Mivel van szerencsénk egy igazi, inyenc francia házában lakni minden este finomabbnál finomabb ételeket eszünk és hozzá remek borokat iszunk.
A vacsoránk mindig több fogásos. És mindent külön eszünk. Külön a húst, a salátát, a párolt zöldséget. A vacsora végén fogyasztunk egy kis sajtot vagy kolbászt, pármai sonkát:) Soha nem csak bekapjuk a vacsorát, hanem legalább egy órát az asztalnál töltünk. Közben beszélgetünk, bár én jobbára csak figyelek. :)
(Mindig meg is állapítom magamban, hogy Apukám, hogy élvezné ezeket a vacsorákat és milyen jól kijönne vendéglátónkkal, Joseph-fel.)
A nyelvről. Régen el sem tudtam volna képzelni, hogy franciául tanuljak. Zsigerből hárítottam. De most, hogy nap mint nap hallom, nagyon megtetszett és mindenképpen meg szeretnék tanulni legalább alapszinten. Már egy hét után is sok minden ragadt rám. No persze nem tudok beszélni, mondatokat mondani, de sok szót tanultam meg, illetve ezeket a szavakat ki is tudom szűrni a beszédből.
Bár az kicsit zavar, hogy az egyik segítő diák (perfekt angolból) sokszor franciául beszél hozzám. Értem én, hogy nem érti mit csinálok itt, ha nem beszélem a nyelvet, de nem úgy fogom megtanulni, ha ő elkezd hozzám beszélni. Mert ugye nem értem mit mond.:)
Pít szerint aranyos lány és látszik rajta, hogy próbál nekem segíteni, de nekem valami miatt nem szimpatikus, nagyon nem. És ez rossz, mert így nem szívesen beszélek vele, pedig sok mindenben segíthetne, mert ugyanazokat a tárgyakat hallgatja, amiket én. De azért majd próbálokozok vele többet beszélgetni, jobban megismerni, hátha megkedvelem...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.