Már négy éve is egy kellemes élmény volt a lyoni salon des vins. Kellemes környezet, finom borok, segítőkész kedves borászok várták az érdeklődőket. Josephnek hála, idén is ingyen mehettünk be, bőségesen ellátott minket meghívókkal, úgyhogy hétfőn valószínüleg repetázni is fogunk.
Maga az esemény egy hatalmas csarnokban van. Összesen 540 borászat kínálta kóstolásra és vételre a legkülönfélébb borokat, és egyéb szeszes italokat. Mindenki kapott egy kis standot, hűtővel. Az egyes borvidékek nincsenek külön elhelyezve, őket a stand fölötti színes táblák segítenek megkülönböztetni. Természetesen minden vendég egy poharat kap ajándékba a kóstoláshoz.
Kezdésnek a Joseph a Domaine Fontanelt ajánlotta. A tulajdonos kedvesen fogadott minket, érdeklődött, hogy mivel szeretnénk kezdeni. Állítólag kiváló száraz muskotályt csinál, sajnos nem tudtunk belőle kóstolni, már mindent eladott. Egy 2007-es Cotes de Roussillonnal kezdtünk, amit egy 2005-ös követett. Zárásként egy édes Maury-t töltött a házigazda. Anno 4 éve befektettem egy Rivesaltes Ambré-ba, idén ez kimaradt a kóstolásból.
A következő stand a Spitz et Fils standja volt. Egy kis családi borászat, Elzászban. A családfő szívesen mesél a borászatáról, a borkészítésről. Kedvenc rizlingemet is ők készítik, egy 2006-os riesling réserve-t. Náluk végigkóstoltuk az egész kínálatot, mintegy 10 féle bort ízlelhettünk meg. Finomak voltak, elégedetten és enyhén ittasan távoztunk tőlük. Mindenkinek csak ajánlani tudom őket is.
Monbazillac. Ehhez a régióhoz is kellemes emlékek fűznek. A chateau le Mayne standjánál Josephet a tulajdonos régi ismerősként üdvözölte. 4 éve vettem tőlük egy üveg 2001-es szüretelésű bort, sajnos a nevére már nem emlékszem, mindenesetre otthon szőrén-szálán eltűnt, nem tudom melyik családtagom ihatta meg... 4-5 féle édes fehéret kóstoltunk, nehéz volt dönteni, hogy melyikből vegyünk, (az anyagi lehetőségek sem voltak korlátlanok) végül egy 2005-ös Cotes de Bergerac Moelleux mellett döntöttünk, kedvezményt is kaptunk, így 4.9€-ért a miénk lehetett egy palack.
Amiről még említést kell tenni: a cahori borok. Merle regényeiben sokat olvastam róluk, mindenképp szerettem volna kóstolni egy-kettőt. Hat mit is mondhatnék... nem könnyed esti borozáshoz ajánlom. Uralkodó típus, meg kell kűzdeni vele. Igazi férfiaknak való bor :)
Volt még szerencsém egy finom vilmoskörte pálinkához is. Kellemes, gyümölcsös íze volt, ízlett.
Az este végére szolidan elázva, kicsit fáradtan indultunk vissza Trévoux-ba. Hazafelé a rádióban Praful-Sigh című száma ment. Lyon esti fényeit nézve pedig azon gondolkodtam, milyen szerencsés is vagyok, hogy itt lehetek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.